Ipari alpintechnikai Szabályzatok            

Általános munkabiztonsági szabályok

3. § (1) Alpintechnikai tevékenység csak akkor kezdhető meg, illetve folytatható, ha az megfelel az e rendeletben, valamint az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzésre vonatkozó egyéb jogszabályokban meghatározott előírásoknak.

(2) Az alpintechnika és annak munkaterülete veszélyes tevékenységnek (technológiának), illetve munkahelynek minősül.

(3) Az alpintechnika csak olyan munkafeladat végrehajtása érdekében alkalmazható, amely 2 métert meghaladó szintkülönbség áthidalását igényli és a kiépíthető állványzat, vagy más műszaki megoldás ráfordítási igénye nem áll arányban a munkafeladattal, ugyanakkor e rendelet előírásai maradéktalanul megvalósíthatók.

A munkáltató alapvető munkavédelmi és munkabiztonsági kötelezettségei

4. § (1) A munkáltató alapvető kötelezettsége, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés céljából műszaki, illetve szervezési intézkedésekkel az alpintechnika alkalmazásakor a munkavállaló(k) lezuhanását megelőzze, illetve az esetleges lezuhanás hatását csökkentse.

(2) A munkáltató köteles az alpintechnika módszerét minden új munkahely esetében a munka megkezdése előtt e rendelet előírásai és az elvégzett kockázatértékelés alapján írásban meghatározni, különös tekintettel a munkahely és annak munkaterülete, illetve munkakörnyezete sajátosságaira, továbbá az általános és elvárható ismereteket meghaladó munkabiztonsági követelményeket kielégítő megoldásokra.

(3) Az Mvt. 21. §-ában foglaltak szerint az alpintechnika, mint veszélyes technológia, veszélyes munkahely üzemeltetését írásban kell elrendelni. A munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat során és az Mvt. 54. §-ának (2) bekezdésében meghatározott kockázatértékelés keretében a munkafeladathoz szükséges, annak jellegéből adódó engedélyeket is be kell szerezni (pl. tűzgyújtási engedély).

(4) A kockázatértékelés keretében munkavédelmi szempontból azonosítani kell a várható veszélyeket, a veszélyeztetettséget, illetve annak mértékét. Ennek részeként figyelembe kell venni:

1. a) a munkavállaló(k) esetleges lezuhanásának valószínűségét és a lezuhanás hatását, ideértve az esési tényező, illetve a megtartási rántás várható értékét,
2. b) az alkalmazott felszerelések, egyéni védőeszközök és felhasznált anyagok kölcsönhatását,
3. c) a munkavállalókra ható, a munkavégzésből és a munkakörnyezetből származó megterheléseket,
4. d) a helyi körülményekből adódó hatásokat (pl. feszültség alatt álló berendezések közelsége, vegyi anyagok hatása),
5. e) a környezetre gyakorolt hatás mérséklését (pl. festékszórás).

(5) Az alpintechnika módszerét úgy kell meghatározni és a munkakörnyezetet – szükség esetén elkerítéssel – úgy kell kialakítani, hogy az a munkavállalók és más személyek egészségét vagy biztonságát, illetve a vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse. A munkavégzés hatókörében tartózkodó, a munkaterületen dolgozó, vagy a munkaterületre belépni jogosult más személyeket előzetesen tájékoztatni kell az alpintechnika alkalmazásának tényéről, az ezzel járó lehetséges veszélyekről, a tevékenység végzésének időtartama alatt megtartandó magatartási és munkabiztonsági szabályokról, valamint a megtett munkavédelmi intézkedésekről.

(6) Amennyiben a munkavégzés során az alpintechnika módszerének megváltoztatása válik szükségessé, akkor a munkáltató köteles a változásokat – a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – előzetesen írásban rögzíteni és a módosításokat az érintett munkavállalókkal, továbbá szükség esetén az (5) bekezdés szerinti más személyekkel is – megismertetni. Ha erre nincs lehetőség, akkor a feltételek teljesítéséig az alpintechnikai tevékenység folytatását fel kell függeszteni.

(7) A munkáltató köteles az alpintechnika meghatározott módszerével végzett munkafeladat munkabiztonsági követelményeinek teljesítését folyamatosan ellenőrizni és a veszélyhelyzetek megelőzése érdekében minden szükségessé váló műszaki és szervezési intézkedést megtenni.

5. § (1) A munkáltató a 4. §-ban meghatározott kötelezettségeinek teljesítéséhez köteles az alpintechnika irányításában szakmai gyakorlattal rendelkező munkavállalót (a továbbiakban: munkairányító) kijelölni és igénybe venni. A munkairányító elsődleges feladata az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzés követelményeit figyelembe véve a munkaterület kijelölése, kialakításának meghatározása és a munkáltató által előírt alpintechnikai módszer szerinti munkavégzés irányítása.

A munkairányítónak a munkaterületen való jelenléte nélkül alpintechnikai tevékenység nem folytatható.

(2) Ha az alpintechnika végrehajtásához a munkaterületen (munkakörnyezetben) különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalók egyidejű foglalkoztatására kerül sor, akkor az e rendeletben előírt munkáltatói kötelezettségek érvényesítéséért az ellenőrzése alá tartozó munkaterületen valamennyi munkáltató külön-külön felelős.

(3) A (2) bekezdés szerinti munkáltatói felelősséget nem érintve, a fővállalkozó – ennek hiányában a munkaterületen a legtöbb munkavállalót foglalkoztató munkáltató – valamennyi munkavállaló egészségét nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés érdekében köteles az alpintechnikai tevékenység végzésének feltételeit a többi munkáltatóval összehangolni, ennek részeként írásba foglalt együttműködési megállapodásban rögzíteni a tevékenység összehangolásának célját, módját, a szükséges és megteendő intézkedéseket, azok határidejét és a felelős személy(ek) megnevezését.

6. § (1) A munkáltató alpintechnikai módszer alkalmazása esetén köteles a munkavégzés megkezdése előtt az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel a munkavállalókat ellátni. Ennek keretében az alpintechnika alkalmazásával kapcsolatos általános, illetve a meghatározott módszer sajátosságait ismertető munkavédelmi oktatást tartani. A munkavédelmi oktatást az alpintechnikai módszer megváltoztatása esetén, de legalább évenkénti rendszerességgel meg kell ismételni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti oktatás keretében a munkavállalóknak elméletben és gyakorlatban el kell sajátítaniuk az alpintechnika alkalmazott módszereit, ideértve a munkavégzés során használt figyelmeztető tartalmú vezényszavakat, a tanúsítandó magatartásszabályokat, a munkabaleset vagy rosszullét, illetve a mentés esetén szükséges teendőket is. Az oktatás megtörténtét, időpontját, illetve a tudnivalók elméleti és gyakorlati elsajátítását a munkavállaló és a munkáltató által is aláírt munkáltatói igazolás bizonyítja.

(3) A munkáltatónak az oktatás keretében a munkavállalókat az alpintechnika adott körülmények közötti végrehajtására is fel kell készítenie. Ennek érdekében minden munkakezdés előtt valamennyi munkavállalóval ismertetni kell a különleges, az alpintechnikai módszer alkalmazásának általános ismeretein túlmenő, továbbá a feladatok végrehajtásához kapcsolódó egyedi tudnivalókat, így különösen a munkafeladat végrehajtására és az esetleges mentésre vonatkozó különleges ismereteket. Az alpintechnika módszerének munkavégzés közbeni megváltoztatása esetén a munkavállalókat a szükséges új ismeretekkel kell ellátni.

7. § (1) A munkáltató köteles – az alpintechnika alkalmazott módszerének, a munkavállalók létszámának és a kockázatértékelés alapján várható veszélyhelyzetnek megfelelő tartalmú – mentési tervben meghatározni a munkavégzés folyamatában az általános alpintechnikai ismereteket meghaladó és rendkívüli veszélyhelyzetben lévő munkavállaló(k) mentésének módját.

(2) A munkáltatónak a munkaterületen a munkavállalók létszámának és a kockázatértékelés alapján várható veszélyhelyzetnek megfelelő számú és tartalmú, az elsősegély nyújtására szolgáló felszerelést, valamint a gyors segélykérés lehetőségét biztosítania kell.

8. § A munkáltató által erre felhatalmazott munkairányító köteles minden munkakezdés előtt a munkavállalók alpintechnikai munkavégzésre alkalmas állapotáról meggyőződni, ideértve a 9. § (1) bekezdésében meghatározott dokumentumok meglétét is. A munkavégzésre alkalmatlan munkavállaló – az alkalmatlanságot kiváltó ok megszűnéséig – alpintechnikai munkavégzést nem folytathat.

Az alpintechnika személyi feltételei

9. § (1) Alpintechnikai munkavégzésre csak olyan munkavállaló alkalmazható, aki
10. a) a 18. életévét betöltötte,
11. b) legalább szakmunkás vagy középiskolai végzettséget tanúsító bizonyítvánnyal rendelkezik,
12. c) a munkáltató által elrendelt, a gyakoroltatásokra is kiterjedő oktatásokon részt vett, az ismereteket elsajátította és az erről szóló igazolást a munkáltató kiadta,
13. d) legalább alapfokú elsősegély nyújtási ismeretekkel rendelkezik,
14. e) az alpintechnika alkalmazásához egészségileg alkalmas és ezt előzetes, valamint időszakos munkaköri/szakmai alkalmassági vizsgálat alapján a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló jogszabály rendelkezései szerint igazolja,
15. f) rendelkezik az alpintechnikai feladat végrehajtására a munkáltató által névreszólóan, írásban közölt kijelöléssel.

(2) Az (1) bekezdés szerinti feltételeken túlmenően

1. a) különleges mentési feladatot olyan munkavállaló irányíthat, aki mentési gyakorlattal is rendelkezik,
2. b) munkairányítással csak mentési és munkairányítói gyakorlattal is rendelkező munkavállaló bízható meg,
3. c) előmászást csak az e tevékenységre kiképzett munkavállaló végezhet.

A munkahely kialakításának általános követelményei

10. § (1) A munkáltatónak az új munkahely, illetve munkaterület kialakításához előzetesen az alpintechnika módszerét kell meghatároznia.

(2) Az alpintechnika módszerének meghatározása során a munkáltató köteles tekintettel lenni

1. a) a munkafeladat egészére (pl. épület festése, a vasszerkezet átvizsgálása);
2. b) a munkavállaló biztonságát garantáló ereszkedő és biztosító kötelek elhelyezését szolgáló szerkezeti rögzítőkre, ideértve a szélső szerkezeti rögzítőket és a köztes szerkezeti rögzítőket is, továbbá a rögzítési pontok meghatározására, valamint a szerkezeti rögzítők 2. § 21. pont szerinti osztályára;
3. c) a munkahely, illetve munkaterület megközelítésének irányára és módozatára (pl. előmászás, beereszkedés);
4. d) a lezuhanásgátló rendszert képező elemek, részegységek és alrendszerek pontos meghatározására, ezen belül elsődlegesen az alkalmazott kötelek számára és típusára;
5. e) a lezuhanásgátló rendszert képező elemek, részegységek és alrendszerek pontos kapcsolódási sorrendjére és az azok közötti csatlakozás biztonsági követelményeire;
6. f) az alpintechnika módszeréhez szükséges felszerelések és egyéni védőeszközök, valamint a munkafeladathoz szükséges anyagok rögzítési, helyszínre juttatási és elhelyezési megoldására.

(3) Az alpintechnika módszerének meghatározása során a munkáltató köteles biztosítani, hogy az előre látható feltételek mellett a munkavállaló a munkafeladatot zavartalanul végezhesse, így különösen, hogy

1. a) a lezuhanásgátló rendszer egymással kompatibilis összetevőkből álljon,
2. b) az elemek, részegységek és alrendszerek stabil helyzetűek legyenek, megfelelően rögzítsék a munkavállalót (használót), viseljék el a fellépő környezeti hatásokat, mozgásokat és a lehetséges testtartásokat,
3. c) az előre látható feltételek mellett, elkerülhető legyen az esetleg lezuhanó munkavállaló ütközése olyan akadállyal, amely a zuhanás következményét indokolatlanul fokozza, vagy más személyeket veszélyeztet.

(4) A munkavállaló ereszkedését és biztosítását szolgáló alrendszer – a munkafeladat elvégzéséhez szükséges munkaeszközök mozgatását kivéve – más célra nem vehető igénybe.

(5) A 200 kilogrammnál nagyobb tömegű teher eresztésére vagy emelésére szolgáló rendszernek a munkavállaló ereszkedését és biztosítását szolgáló lezuhanásgátló rendszertől függetlennek kell lennie. Amennyiben a tehermozgató rendszert is a lezuhanásgátló rendszert tartó szerkezethez rögzítik, akkor a szerkezet terhelhetőségénél ezt figyelembe kell venni.

(6) Az alpintechnika alkalmazása alatti munkaterületen más jellegű munkavégzést meg kell tiltani. Közforgalmú vagy belső közlekedés esetén a munkavégzés hatókörében tartózkodók biztonságáról gondoskodni kell (elkerítéssel, közlekedés megtiltásával, szükséges táblák elhelyezésével, figyelemfelhívással stb.).

(7) Alpintechnikai módszert igénylő munkaterületen csak a munkairányító tudtával és engedélyével rendelkező személyek tartózkodhatnak.

(8) Villamos szabadvezetékek, elektromos szekrények, illetve egyéb feszültség alatt lévő berendezések közelében az alpintechnika alkalmazása során meg kell tartani a villamos biztonsági övezetekre, a megközelítési távolságokra, a munkavégzés bejelentésére és engedélyeztetésére vonatkozó szakmai előírásokat is.

Az alpintechnikára vonatkozó általános szabályok

11. § (1) A munkáltató alpintechnikai módszerrel történő munkafeladat végrehajtására köteles legalább két, arra alkalmas munkavállalót kijelölni. Munkavállaló a munkaterületen egyedül alpintechnikai munkát nem végezhet.

(2) A munkairányító köteles a munkahely, illetőleg a munkaterület biztonságát minden egyes munkakezdés előtt ellenőrizni.

(3) A munkákat annyi és olyan részfeladatra kell bontani, amely a munkairányító és valamennyi munkavállaló számára a teljes folyamatukban áttekinthető.

(4) A munkaterületen a munkavállalók egymástól való távolságát és elhelyezkedését úgy kell meghatározni, hogy munkavégzés közben egymás testi épségét ne veszélyeztessék.

(5) Alpintechnika során a munkáltatónak a munkavégzés körülményeitől függően biztosítania kell a munkavállalók egymás közötti és a munkairányítóval történő állandó információkapcsolatát (pl. élőszó, rádió, adó-vevő készülék, -jelzőkötél).

(6) Alpintechnikához a gyors mentéshez és az önmentéshez szükséges tartalék-felszereléseket és egyéni védőeszközöket a munkaterületen kijelölt, mindenki által ismert és könnyen elérhető helyen kell tárolni.

(7) A mentéshez szükséges felszereléseket és egyéni védőeszközöket más célra használni tilos.

(8) A különleges mentési feladattal megbízott munkavállalónak az alpintechnika alkalmazásának teljes időtartama alatt rendelkeznie kell az önmentést biztosító egyéni védőeszközökkel is.

(9) Ha a szél sebessége és iránya miatt a munka végzése a munkavállalókra, illetve a környezetre fokozott veszélyforrást jelent, az alpintechnika alkalmazását meg kell tiltani. Zivatar, villámlás és szélsőséges időjárási viszonyok között az alpintechnika alkalmazását szüneteltetni kell.

A rögzítési pontok kialakításának követelményei, valamint az ereszkedés és a kötélhasználat szabályai

16. § (1) Alpintechnika céljára igénybe vett szerkezeti rögzítőnek legalább két, egymástól független rögzítési ponttal (biztosítások) kell rendelkeznie. A rögzítési pontokhoz csatlakoztatott kötelek egyikének – az ereszkedő kötélnek – a munkavállaló munkavégzés közbeni helyváltoztatását és megtartását, a másiknak – a biztosító kötélnek – a lezuhanás elleni biztosítását kell szolgálnia.

(2) Kivételesen, ha a kockázatértékelés megállapítása szerint a két kötél alkalmazása a munkavégzés során fokozott veszélyt jelentene – a 4. § (2) bekezdésében foglaltakat figyelembe véve – egy kötél is használható.

(3) A kizárólag beereszkedéssel elérhető munkahely megközelítéséhez legalább egy ereszkedő kötél és legalább egy biztosító kötél igénybevétele szükséges.

(4) Egymást követő rögzítési pontokat kell kialakítani a kizárólag saját beereszkedéssel, illetőleg más munkavállaló beeresztésével elérhető munkahely megközelítéséhez az ereszkedő munkavállaló biztosítására (önbiztosítására) és előmászáskor az előmászó munkavállaló biztosítására.

17. § (1) Az ereszkedő kötél rögzítési pontjának terhelhetősége a munkát végző munkavállaló és a felszerelések súlyából adódóan legalább 5 kN, a biztosító kötél rögzítési pontjának terhelhetősége az alkalmazott elemek és alrendszer jellegétől, illetve az esési tényezőtől függően legalább 7,5 kN kell legyen.

(2) Ereszkedő állásban kizárólag statikus, dinamikus vagy féldinamikus ereszkedő kötél, a munkavállaló biztosítására pedig – egy munkavállaló zuhanását felfogni képes – legalább 10 milliméter átmérőjű dinamikus vagy féldinamikus biztosító kötél használható.

(3) A köteleket a munkairányító által meghatározott, a munkahely, a munkaterület és a munkavégzés sajátosságainak megfelelően kiválasztott, biztonságos csomókkal kell rögzíteni. A csomókat csak a meghatározott irányban szabad terhelni és a kötelek végeit biztosítani kell.

(4) Kettőnél több rögzítési pont kialakítása esetén legalább 7,5 kN terhelhetőségű összegző pontot kell létrehozni, ahol az ereszkedő kötelet teherelosztó csomóval kell rögzíteni. A pontok között a kötél által bezárt szög a 90°-ot nem haladhatja meg. Az összegző pontban kizárólag két egymást követő, szándékos kézi művelettel nyitható karabiner használható.

(5) Ha a szélső szerkezeti rögzítések között köztes szerkezeti rögzítő elhelyezése szükséges, annak terhelhetősége legalább 7,5 kN kell legyen.

(6) Amennyiben közvetlenül a munkaterület fölött ereszkedő kötél számára rögzítési pont nem alakítható ki, a munkaterület két oldalán, ahhoz minél közelebb kell kialakítani két biztosító és két ereszkedő kötél részére rögzítési pontokat. Ebben az esetben az egyik rögzítési pont köteleit ereszkedésre, a másikat oldalirányú elhúzásra alkalmazva (mobil rögzítési pont) érhető el a kívánt pozíció (háromszögezés).

(7) Annak figyelembevételével, hogy a (6) bekezdés szerinti kötéltechnika alkalmazása során a rögzítési pontok terhelési iránya folyamatosan változik, a több pontból kialakított rögzítési pontok kizárólag külön kötélgyűrűből kötött, önbeálló, teherelosztó csomóval köthetők össze. A kötélvédelemnél figyelembe kell venni a kötelek oldalirányú mozgását is.

(8) Mobil rögzítési ponthoz csatlakoztatott kötél, kötélgyűrű szárai terhelt állapotban 120°-nál nagyobb szöget nem zárhatnak be. A kötél két rögzítési pontja közötti kötélszakaszon egy időben csak egy munkavállaló biztosíthatja magát.

18. § (1) Az egyéni védőeszközt akaratlan leválás ellen biztosított módon kell a rögzítő eszközhöz csatlakoztatni. A mobil rögzítési pontnak vagy az egyéni védőeszköznek a rögzítő eszközről való akaratlan lecsúszását végzáró elemmel kell megakadályozni.

(2) A rögzítő eszköz érinthető élei és sarkai legalább 0,5 milliméteres sugárral legömbölyítettek, vagy 45°-ban lesarkítottak kell legyenek.

(3) Nehezéksúllyal működő rögzítő eszközt nem lehet használni jeges körülmények között, ha fagyás veszélye áll fenn, vagy a tető szélének távolsága kevesebb, mint 2,5 méter.

(4) Ha a kötél leeresztésénél fennáll a felakadás veszélye (pl. fémszerkezetek közötti térben), akkor kötélzsákot kell használni. A kötélzsákba felszedett kötélre végcsomót kell kötni.

(5) Az ereszkedő kötél hosszát a munka megkezdése előtt kell meghatározni. Végcsomót szükséges alkalmazni, ha túlereszkedés veszélye áll fenn.

(6) Biztosító csomózás esetén, a nem terhelt kötélrész minimális hosszának centiméterben mérve meg kell egyeznie a kötél milliméterben mért átmérőjével (pl. 10 milliméter átmérőjű kötél esetében a pereccsomónál legalább 10 centiméter csomó utáni rész maradjon).

19. § (1) Megfelelő munkavédelmi intézkedések megtételével meg kell akadályozni, hogy a kötelek munkavégzés közben megsérülhessenek. A sérülés lehetőségének kitett kötélrészt a veszély (pl. az éles perem, kemény koptató felületet okozó beton, vakolt kiszögelés, párkány, hegesztés, lángvágás, forrasztás) jellegétől függő védelemmel kell ellátni.

(2) A mozgó kötélszárak koptató felülettel nem érintkezhetnek. Ebben az esetben elcsúszás ellen rögzített görgős élvédőt vagy más kötélvédőt kell alkalmazni.

(3) Acél sodronykötél és szintetikus szálból készült kötél közvetlen egymáshoz kötése tilos, összekapcsolásuk kizárólag karabinerrel történhet.

(4) Használat során gondoskodni kell arról, hogy az alkalmazott acél sodronykötél és szintetikus szálból készült kötél ne érinthesse egymást.

(5) A használat során biztosítani kell, hogy az alkalmazott kötelek az anyagukra veszélyes vegyi anyagokkal ne érintkezhessenek.

(6) A megsérült kötelet a sérülés helyén el kell vágni, a vágási felületet megfelelően el kell dolgozni. A kötél végén a tényleges hosszát fel kell tüntetni. A megváltozott méretű kötél hosszát – a megváltozott méret dokumentálása mellett – minden érdekelt munkavállaló tudomására kell hozni. A mechanikai sérülés miatt vágott kötelet a nyilvántartásban és a kötélvizsgálati naplóban is dokumentálni kell.

20. § (1) Munkahelyzet beállításhoz használt rögzítő kötélként kizárólag szintetikus kötél, drótkötél, heveder vagy lánc használható, amely a kötélrendszer csatlakozó elemeként vagy részeként legfeljebb 2 méter hosszú lehet.

(2) Statikus kötél esetén a zuhanást gátló eszköz nem kerülhet a munkavállaló teljes testhevederzetéhez való csatlakozási pontjának vonala alá. Dinamikus kötélen a munkavállaló zuhanásának megakadályozására mászógép nem alkalmazható.

(3) Segédkötélként csak körszövött (magból és köpenyből álló), 4-8 milliméter átmérőjű statikus kötél használható

MAGASBAN VÉGZETT MUNKÁK SZAKÉRTŐJE